Pár évtized elég volt ahhoz, hogy a digitális média betörjön az életünkbe. A gyerekek egy átlagos hétvégén napi 6-8 órát képesek a digitális média egyik, másik, vagy egyszerre több menüjét fogyasztani. Nem kétséges, hogy hamarosan több időt töltenek az iPaddal, iPoddal, nettel, telefonokkal, laptopokkal, esetleg iWatch-csal, csodaszemüvegekkel, guglizással, stb…, mint a szüleikkel, vagy az iskolában a tanáraikkal és a társaikkal. A szülők meg rettenetesen félnek, értetlenül szemlélik, ahogyan gyermekük a digitális mágnesmezőbe ragad és mindenáron szeretnék kihúzni onnan, aminek sértődés, veszekedés, egy nagy általános értetlenkedés a vége. De miért is?
A digitális média tér- és időhódítása drasztikus és visszafordíthatatlan. Ha Don Quijote vagy, akkor ragadd meg a kardodat, ülj lóhátra és harcolj ellene, de majdnem biztos lehetsz a totális vereségben. A digitális média van, és egy ideig még biztosan lesz, az információkról real time értesülünk, a magánéletünk, a munkánk üteme a kütyük segítségével megváltozott és megváltozott a szülők szerepe is. Tehát, ha most már együtt élünk a trendekkel, jobb, ha a magunk képére formáljuk. De hogyan?
Nem kérdés, hogy az USA a digitális média és technológia fellegvára, s mint ilyen, a legtöbb negatív és pozitív tapasztalat is náluk gyűlik össze. A felkészülésben is jóval előrébb járnak, mint mi, nem haszontalan tehát átlesnünk a tengeren túlra, s ez most pontosan egy másodpercnyi kattintás: IDE.
Az amerikai nonprofit alapítvány (Common Sense Media) praktikus tanácsokat és információkat nyújt kicsiknek és nagyoknak a technológia és a média használatáról. A végső cél csak az lehet, hogy az ember ne sodródjon a cunami erejű és gyorsaságú technológiával és médiával, hanem független gondolkodóként szűrje az információkat, válogasson, tanuljon, érzékeljen, vagyis uralja a digitális kort.
Hitvallásukat tíz pontban fogalmazták meg:
- Hiszünk a józan észben és nem hiszünk a cenzúrában.
- Hisszük, hogy gyermekeink életében a média olyan új nevelőeszköz lehet, amely eredményesen hat a szellemi, fizikai és szociális fejlődésükre.
- Hisszük, hogy a tanítás révén a gyerekeink hozzáértő, tisztelettudó, felelősségteljes médiafogyasztókká, kreatív alkotókká válnak. Mivel a szemüket nem tudjuk bekötni, hát megtanítjuk őket látni.
- Hisszük, hogy a szülők beleszólhatnak és befolyásolhatják gyermekeik médiafogyasztási szokásait. Minden család különböző, de mindegyiknek fontos az információ.
- Hisszük, hogy a szabad és nyitott médiabefogadás ára egy kis házifeladatot jelent a családok számára. A szülőknek ismerniük kell, hogy gyerekek milyen tartalmat fogyasztanak és a nevelésbe be kell építeniük a média etikus és felelősségteljes használatát.
- Hisszük, hogy a megfelelő információkra épülő döntéshozatalt segíti a média.
- Hisszük, hogy létezik jól működő médiahasználat a megfelelő idő, hely és szokások kialakításával, amelyben szakemberek segítenek.
- Hiszünk a korosztály-függő médiában és abban, hogy a média iparnak szabályoznia kell a minden korosztályhoz eljutó tartalmat és a marketinget.
- Hisszük, hogy a tartalom korosztály szerinti besorolásának egységes elveket kell követnie minden egyes felületen.
- Hiszünk a média sokszínűségében.
A tíz pontban megfogalmazott misszió mellé hadd tegyek egy tizenegyediket. Hiszem, hogy a hazai gyermekek nyitottsága, kreativitása, médiafogyasztása nem különbözik más országok gyermekeinek szokásaitól. Ha pedig ez így van, akkor tanítsuk meg őket az iskolákban és otthon, hogyan legyenek a megfelelő információk birtokában magabiztos, kreatív digitális gyermekek. A jelenlegi oktatási programban nyomokban sincs ilyen irányú törekvés, holott lenne tippem, melyik órát szentelném erre a célra legalább heti egy órában.
Utolsó kommentek