Furcsa, kettős viszonyban állunk a történelmünkkel. Időnként büszkeséggel, de leginkább önmagunkat ostorozva tekintünk múltunkra. Korszakonként vissza-visszatérő másságunk, tehetségünk bűbájvarázsa az idő homályában eltűnik, majd váratlanul ismét felbukkan. Ezért is…
Utolsó kommentek